A nagyváradi és szatmári börtönökben raboskodó fogvatartottaknak a rácsok mögött töltött időtől függően 1.000 és 5.000 euró közötti összeget ítéltek meg, ezek közül emelünk most ki néhányat példaként. A legnagyobb értékű kártérítést M. Andrei kapja, aki először a szatmári rendőrségnél ült előzetesben, majd a nagyváradi és a szatmári börtönt is megjárta. Panaszában többek között a túlzsúfoltságot, a matrac és az ágynemű rossz minőségét vagy teljes hiányát, a nem megfelelő szaniter termékeket, a nem megfelelően elkülönített mosdót, az elégtelen mennyiségű természetes fényt, a megfelelő bútorzat hiányát, a kapott ennivaló rossz minőségét emelte ki, de szót emelt az ellen is, hogy a cellában bogarak és rágcsálók is "raboskodtak", a falakat penész borította, valamint nem végezhetett elegendő testmozgást a szabad levegőn. A CEDO a kicsivel több mint 5 évig tartó szabadságvesztésért cserébe a 2017-ben szabadult M. Andreinek 5.000 eurós fájdalomdíjat ítélt meg.
A 4 évig raboskodó B. Mihai Levente 3 ezer euróval lesz gazdagabb a CEDO döntése nyomán. Ő többek között a túlzsúfoltságra, a friss levegő és a természetes fény hiányára, a nem megfelelő hőmérsékletre, az ágynemű hiányára, a penészes, koszos cellára, a nem megfelelő bútorzatra, a kapott étel minőségére, a melegvíz és a tusolási lehetőség korlátozott hozzáférhetőségére, valamint a soha le nem kapcsolt villanyra panaszkodott. Voltak azonban olyanok is, akiknek még egy évet sem kellett a rácsok mögött tölteniük ahhoz, hogy most a CEDO döntése nyomán legomboljanak az államról 1.000 eurót. L. Andrii például csak 8 hónapot ült, S. Radu Lucian pedig napra pontosan 5 hónapot raboskodott, ám e hozzávetőlegesen rövid kényszerpihenők is 1.000 eurót értek számukra.
A szatmári börtönben jelen pillanatban 420-an raboskodnak.
Hogyan telik el egy nap a szatmári börtönben?
Még a koronavírus-járvány berobbanása előtt, egy nyílt nap adta lehetőséget kihasználva a Szatmár.ro munkatársa is bejárhatta a helyi büntetés-végrehajtási intézményt. Akkor így írtunk a bent látottakról: "A börtönök világa legtöbbünk számára ismeretlen, kevesen tudják, mi rejtőzik a rácsok mögött. Épp emiatt a szatmári börtön szerdán nyílt napot szervezett, melynek célja, hogy bepillantást engedjen az intézet mindennapi életébe.
Aki már járt Erdély más börtöneiben, annak a helyi intézet nem tartogat túl sok újdonságot, ugyanis ezeket mind egységes tervek alapján készítették még az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Megnyitásakor 150 személy időszakos fogvatartására volt alkalmas, azonban 1928-ban korrekciós központtá nyilvánították, épp ezért ebben az időben nem csak férfiakat tartottak összezárva odabent, hanem nőket és gyerekeket is.
Ezt az időszakot követően azonban a börtön élete elindult egy jobb irányba: kevesebb rabot tartottak egy cellán belül, munka- és tanulási lehetőséget ajánlottak nekik, 1960-tól pedig könyveket is kaphattak. Viszont 1977-ben bezárták a nagyváradi és a nagybányai börtönöket, így mindenkit a szatmári intézetbe helyeztek át, a rabok száma jóformán megkétszereződött ebben az évben. 1978-ban elindul egy modernizációs folyamat, melynek során többek között mosdóval is felszerelik a cellákat, eddig ugyanis ilyen lehetőség nem volt a zárkákban. 1992-ben bevezetik a kábeltévét, ’94-ben pedig megépül a börtön saját kápolnája, melynek freskóit és szentképeit büntetésüket töltő rabok készítették.
Ha már kápolna, akkor fontos kiemelni, hogy a rabok könnyedén gyakorolhatják vallásukat. A börtönnek saját ortodox pópája van, viszont rendszeresen bejárnak a református, katolikus és más felekezetek képviselői is, hogy lelki támaszt nyújtsanak a bentlévőknek. Ez természetesen csak néhány órányi elfoglaltságot jelent a raboknak, de akkor mivel is töltik a nap többi részét?
Az ébresztő reggel 6 órakor van, ezt követően a rabok előkészülnek a reggelire és a létszámellenőrzésre, illetve vannak olyanok is, akik 7-kor már meg is kezdik a munkát a börtön falain belül vagy a különböző kinti munkapontokon, ugyanis a szatmári börtön nyílt és félig nyitott rendszer szerint működik. A fogvatartottak önkéntes alapon vállalhatnak munkát, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, ugyanis minden ledolgozott hónapért büntetésük teljes időtartamából elengednek pár napot. Mielőtt azonban valaki felvehetné az igát, egy szakbizottsági ellenőrzésen kell átmennie, mely során úgy a fizikai, mint a pszichikai állapotát felmérik, s ennek alapján döntik el, alkalmas-e az illető munkavégzésre.
Hol és mit dolgozhatnak az elítéltek? A börtön kapcsolatban áll egy erdődi bútorgyárral, egy nagybányai cipőgyárral (a kézzel készült cipőket külföldön értékesítik), egy üdítőket előállító üzemmel, de az intézetnek van egy saját farmja is, ahol állatokat nevelnek és zöldséget termelnek. Emellett a rabok turnusokban a konyhára is be vannak osztva, hiszen a napi kosztot ők maguk főzik meg. Az elvégzett munka fejében nem csak büntetésükből vágnak le néhány napot, hanem fizetséget is kapnak. Az összegyűjtött pénzt aztán levásárolhatják a börtön kisboltjában vagy akár haza is küldhetik a családjuknak. Készpénzt azonban soha nem látnak, ugyanis a rabok minden információját egy vonalkóddal ellátott kártya őrzi. A folyosókon elhelyezett információs pultnál lehúzva, a kijelzőn több fontos információ is megjelenik: a rab személyes adatai, a rá kiszabott büntetés időtartama és az is, mennyi pénzt gyűjtött össze a börtönbeli számláján. Aki pedig nem akar vagy nem alkalmas munkavégzésre, kereshet magának egy hobbit vagy akár tanulhat is.
Ebéd előtt ismét megszámolják a rabokat, viszont lámpaoltás, azaz 22 óra előtt nem csak a létszámot ellenőrzik, hanem név szerint is szólítják őket. Minden este azonos időben záródnak a cellaajtók, és másnap reggelig ki sem nyílnak.
A rabok hétköznapjaiban nagy eseménynek számít, ha személyesen látogatják meg őket, ezen felül napi 1 órát telefonálhatnak, ez azonban pénzbe kerül és csak a rabosításkor megadott 10 telefonszámot tárcsázhatják. Viszont olyanok is vannak bent, akik több éves, akár több évtizedes büntetésüket töltik, és soha senki nem látogatta meg őket."
